Szabad függő beszéd és nézőpontváltás.

1.Két hang egy elbeszélésben

A szabad függő beszéd lehetővé teszi, hogy az elbeszélő szövegében közvetlen idézés nélkül megszólaljon egy szereplő gondolkodásmódja. Felismeréséhez és tudatos alakításához külön kell követned az elbeszélői és a szereplői hangot, az idő- és térjelölést, valamint a nézőpontváltás jelzéseit.

A szereplő szavait vagy gondolatait ilyenkor nem feltétlenül vezeti be olyan szerkezet, mint a mondta, hogy vagy az arra gondolt, hogy. A mondat beépül az elbeszélésbe, de kérdései, értékelései és szóválasztása a szereplőhöz kapcsolódhatnak. A jelenség különösen irodalmi elbeszélésekben fontos.

Az első mondat eseményt közöl. A következő kettő Júlia felháborodását közvetíti: a már megint, a mindent és a persze az ő értékelését teszi hallhatóvá. Ugyanakkor nem első személyben beszél: a neki Júliára utal.

2.Idézés, függő beszéd és szabad függő beszéd

Az alábbi változatok ugyanahhoz a helyzethez kapcsolódnak: Júlia megtudja, hogy egyedül kell elintéznie egy közös ügyet.

Közlésmód	Példa	A közvetítés jellemzője
Egyenes beszéd	Júlia kifakadt: „Miért kell nekem mindent elintéznem?”	A szereplő megszólalása elkülönül az elbeszéléstől.
Függő beszéd	Júlia azt kérdezte, miért kell neki mindent elintéznie.	A kérdés az elbeszélő közlésének alárendelt része.
Szabad függő beszéd	Júlia összegyűrte az értesítést. Miért kell neki mindent elintéznie?	Önálló kérdés jelenik meg, de a személyjelölés az elbeszéléshez igazodik.
Elbeszélői összefoglalás	Júliát bosszantotta a feladatok igazságtalan elosztása.	Az elbeszélő megnevezi az érzést, nem jeleníti meg a szereplő kérdését.

A szabad függő beszéd tehát nem pusztán rövidebb függő beszéd. Megőrizheti a szereplő kérdő vagy felkiáltó mondatát, indulati töltését, jellegzetes kifejezéseit, miközben a személyviszonyok az elbeszélő szövegébe illeszkednek.

3.Személy, idő és tér: mihez igazodnak?

Harmadik személyű elbeszélésben a szereplő önmagára vonatkozó első személyű alakjai rendszerint harmadik személyűvé válnak. A magyarban ezt nemcsak a névmás, hanem az igealak, a birtokos személyjel vagy a személyragozott főnévi igenév is mutathatja.

A szereplő közvetlen gondolata	Szabad függő változat megfelelő környezetben	Változás
Miért engem választottak?	Miért őt választották?	A személyes névmás megváltozik.
Elveszett a kulcsom!	Elveszett a kulcsa!	A birtokos személyjel megváltozik.
Egyedül kell elmennem?	Egyedül kell elmennie?	Az igenév személyragja megváltozik.

Az idő- és térjelölés közben a szereplő helyzetéhez is kötődhet. Az itt, most, holnap értelmezési középpontja ilyenkor nem feltétlenül az elbeszélés ideje vagy az elbeszélő helye.

A holnap Anna péntek estéjéhez képest szombatot jelöl; az innen arra a lakásra utal, amelyben áll. Az elbeszélés múlt idejű kerete nem teszi kötelezővé az el kellett mennie alakot.

A másnap vagy az onnan inkább külső viszonyítás felé terelheti az olvasást, de önmagában egyik szó sem zárja ki a szabad függő beszédet. A jelek együttese döntő.

4.Ki beszél, és kinek a szemével látunk?

A hang és a nézőpont nem azonos. Az elbeszélő megfogalmazhatja azt, amit egy szereplő észlel, anélkül, hogy a szereplő saját beszédmódját is megszólaltatná.

Az első mondat Péter látóterét határolja le. A folytatás már a következtetését és türelmetlen kérdését jeleníti meg. Az értelmezést az előző mondat teremti meg: önmagukban a felkiáltójel és a kérdőjel nem bizonyítanák, hogy Péter gondolatait olvassuk.

A felismeréshez többféle jelzést kapcsolj össze:

• Szövegkörnyezet: kinek az észlelését, emlékét vagy reakcióját követte eddig az elbeszélés?
• Értékelő szóválasztás: kinek a véleményét tükrözi például a nevetséges, a szerencsére vagy az állítólag?
• Mondatforma: megjelenik-e a szereplőhöz illő kérdés, felkiáltás vagy töredékes gondolat?
• Hozzáférhető tudás: ki tudhatja, hiheti vagy értheti félre azt, amit a mondat közöl?

A szereplő vélekedése nem feltétlenül az elbeszélő állítása. A Tehát mégis itthon vannak! lehet Péter téves következtetése is.

5.Tudatos váltás és szándékos bizonytalanság

Ha másik szereplő nézőpontjára váltasz, adj kapaszkodót: nevezd meg az új szereplőt, kapcsolj hozzá észlelést vagy reakciót, illetve szükség esetén kezdj új bekezdést. A bekezdéshatár segíthet, de önmagában nem nevezi meg a nézőpont gazdáját.

Előbb Réka elégedetlenségét, majd Bálint aggodalmát követjük. A második bekezdés elején az elbeszélő új helyzetet és új szereplői középpontot jelöl ki.

Ezzel szemben az Eszter ránézett Dórára. Persze, neki könnyű volt szövegrész önmagában bizonytalan: nem világos, kire utal a neki, és kinek az értékelését halljuk. Ha Dóra kedvező helyzetét Eszter ítéli meg, pontosíthatsz:

Eszter irigykedve nézte Dóra gondtalan mosolyát. Persze, Dórának könnyű volt. Nem ő fizette a számlákat.

Az elbeszélő és a szereplő hangjának összefonódása távolságot is teremthet: az olvasó meghallhatja a szereplő önigazolását anélkül, hogy elfogadná azt. Az ilyen hatás nem automatikusan ironikus; a tágabb szövegkörnyezet dönti el, mennyire azonosulunk a szereplővel.

6.Ellenőrzőlista olvasáshoz és íráshoz

1. Azonosítsd a keretet: ki az elbeszélő, és melyik szereplőt követi a szöveg?
2. Keresd a szereplő hangját: milyen szavak, kérdések vagy értékelések kötődnek hozzá?
3. Ellenőrizd a személyjelölést: világos-e, kire utalnak a névmások és a személyt jelölő toldalékok?
4. Rögzítsd a viszonyítási pontot: kinek a jelenéhez és helyéhez képest értendő a most, a holnap vagy az itt?
5. Vizsgáld meg a váltást: kellően jelzett-e, vagy a bizonytalanság szándékos?

A lényeg: az elbeszélő szövegében a szereplő hangja is hallhatóvá válik. Ezt nem egyetlen nyelvtani alak, hanem a személyjelölés, a mondatforma, a szóválasztás és a szövegkörnyezet együtt hozza létre.