Szintaktikai kétértelműség és nyelvi játék.

Ugyanaz a mondat többféle szerkezeti elemzést is megengedhet: nem mindig világos, melyik kifejezés mihez kapcsolódik. Ezt a kétértelműséget pontos szövegben feloldod, nyelvi játékban viszont tudatosan fenntarthatod, majd egy váratlan folytatással átértelmezheted.

1.Mikor szerkezeti a kétértelműség?

Szintaktikai kétértelműségről akkor beszélünk, ha ugyanahhoz a nyelvi alakhoz több szerkezeti olvasat rendelhető. Nem egyszerűen egy szó jelentését értjük másként: eltérően kapcsoljuk össze a mondat részeit.

A két olvasatnak nem kell egyformán valószínűnek lennie. A helyzet, az előzmény és a világról való tudásunk rendszerint az egyiket támogatja. A nyelvi játék gyakran éppen arra épül, hogy a kevésbé kézenfekvő olvasatot csak később vesszük észre.

Érdemes három jelenséget elkülönítened:

Jelenség	Példa	Mi bizonytalan?
Szerkezeti kétértelműség	Odaadtam Péternek a könyvét.	Mihez kapcsolódik a kiemelt rész?
Szójelentésbeli kétértelműség	Ez az égő nagyon forró.	Az égő villanykörtét vagy például gázégőt jelöl?
Azonosítatlan utalás	Ő már megérkezett.	Kiről beszélünk?

Az utóbbi két eset önmagában nem bizonyít többféle mondatszerkezetet.

2.A kapcsolódás két lehetséges helye

A toldalék sokszor világosan jelzi egy kifejezés szerepét, de nem feltétlenül dönti el a kapcsolódását. A -nak/-nek például részeshatározót és birtokos jelzőt is jelölhet.

A szerkezetet munkajelöléssel is láthatóvá teheted:

Olvasat	Egyszerűsített tagolás	Egyértelmű átfogalmazás
Péter kapja meg a könyvet.	odaadtam [Péternek] [a könyvét]	Péter volt az, akinek odaadtam a szóban forgó könyvet.
A könyv Péteré.	odaadtam [Péternek a könyvét]	A könyv, amelyet odaadtam, Péteré volt.

A szögletes zárójelek itt csak az eltérő összetartozást szemléltetik; nem teljes mondattani elemzést adnak.

A hangsúly és a szünet szintén segítheti az értelmezést. Írott szövegben azonban nem számíthatsz arra, hogy az olvasó automatikusan a szándékolt hanglejtést társítja a mondathoz.

3.Birtokos láncok, mellékmondatok és fókusz

3.1Ellenpélda: birtokos lánc és melléknévi igenév

Az a kutyát sétáltató lány barátja nem kétértelmű: az igeneves jelző a lány szóhoz kapcsolódik, ezért a kutyát a lány sétáltatja; a teljes kifejezés a barátját nevezi meg. A két cselekvőhöz eltérő szerkezet tartozik:

• A lány sétáltat: a kutyát sétáltató lány barátja → Annak a lánynak a barátja, aki a kutyát sétáltatja.
• A barát sétáltat: a lány kutyát sétáltató barátja → A lánynak az a barátja, aki a kutyát sétáltatja.

Hosszabb birtokos láncban a -nak/-nek rag a tagolást segítheti: a kutyát sétáltató lánynak a barátja. A rag azonban önmagában nem old fel minden bizonytalanságot, hiszen más szerkezetben részeshatározót is jelölhet.

3.2A vonatkozó mellékmondat kapcsolódása

Megérkezett a szomszéd fiának a barátja, aki tegnap telefonált. Az aki legkézenfekvőbben a barátra vonatkozik. A birtokos lánc más személyt jelölő tagjai azonban a szövegkörnyezetben szintén lehetséges előzményként merülhetnek fel; a közelség nem minden helyzetben biztosít egyértelműséget.

• A barát telefonált: A szomszéd fiának a barátja érkezett meg. Ez a barát telefonált tegnap.
• A fiú telefonált: A szomszéd fia tegnap telefonált. Most ennek a fiúnak a barátja érkezett meg.
• A szomszéd telefonált: A szomszéd tegnap telefonált. Most az ő fiának a barátja érkezett meg.

Itt a lehetséges előzményekhez eltérő kapcsolódás tartozik. Ez több annál az utalási bizonytalanságnál, amikor egy önálló ő névmás referensét egyszerűen nem ismerjük.

3.3Fókusz és hangsúly

A magyarban az ige előtti fókusz és a hozzá tartozó hangsúly segíthet megmutatni, melyik összetevőt állítjuk szembe más lehetőségekkel. Az alábbi nagybetűk a főhangsúlyt szemléltetik:

• PÉTERNEK adtam oda a könyvet, nem Annának. A címzetteket állítjuk szembe. Kifejtve: A könyvet Péter kapta meg, nem Anna.
• PÉTER KÖNYVÉT adtam oda, nem Annáét. A tárgyakat különítjük el a birtokosuk alapján. Kifejtve: Az átadott könyv Péteré volt, nem Annáé.

Mindkét példában az igekötő az ige mögé kerül: adtam oda. A fókusz a szembeállított összetevőt emeli ki; annak mondattani szerepét a szerkezet mutatja meg. Az első példában címzettet, a másodikban birtokos jelzős tárgyat állítunk szembe az ellentétes folytatás megfelelő részével.

4.Közös vagy külön jelző?

Mellérendelésben az is kérdés lehet, hogy egy jelző csak az első tagra vagy az egész kapcsolatra vonatkozik-e.

A két szerkezeti lehetőség röviden:

• régi [könyvek és folyóiratok];
• [régi könyvek] és [folyóiratok].

A második olvasatból nem következik, hogy a folyóiratok újak. A jelző hiánya nem állítja a jelzőben kifejezett tulajdonság ellenkezőjét.

Ha mindkét csoport korát hangsúlyozod, az ismétlés itt hasznos: Régi könyveket és régi folyóiratokat gyűjtök. Ha valódi ellentétet akarsz kifejezni, azt külön jelöld: Régi könyveket, de kizárólag friss folyóiratokat gyűjtök. Ez utóbbi már pontosabb, tartalmilag szűkebb állítás.

5.A kvantorok hatóköre

A Minden diák elolvasott egy könyvet mondatban az a kérdés, hogyan viszonyul egymáshoz a minden diák és az egy könyvet hatóköre. A hatóköri kétértelműség is szerkezeti természetű: a kvantorok hierarchikus viszonyát érinti, nem egy jelző vagy határozó kapcsolódási helyét.

Szórend	Kézenfekvő olvasat	Kifejtett változat
Egy könyvet minden diák elolvasott.	Van egy közös könyv, amelyre az állítás minden diáknál igaz.	Van egy könyv, amelyet minden diák elolvasott.
Minden diák elolvasott egy könyvet.	Diákonként van egy elolvasott könyv; a könyv személyenként változhat.	Minden diákra igaz, hogy elolvasott legalább egy könyvet.

Az első szórend semleges hanglejtéssel a közös könyv olvasatát támogatja. A második megengedi, hogy különböző könyveket olvassanak, de nem követeli meg a különbözőséget: az is megfelel neki, ha mindenki ugyanazt olvasta. A szórend tehát irányítja a hatóköri értelmezést, de a hangsúly és a szövegkörnyezet is számít. Ha a könyvek azonossága lényeges, mondd ki: Minden diák ugyanazt a könyvet olvasta el, illetve Minden diák más-más könyvet olvasott el. Az utóbbi már többet állít az eredeti mondatnál.

5.1A tagadás hatóköre

A nem minden az általános állítást tagadja: legalább egy kivétel van. Ezzel szemben a senki sem minden érintettre kizárja az állítás teljesülését.

• Nem minden diák olvasta el a könyvet. → Van olyan diák, aki nem olvasta el; ebből önmagában nem következik, hogy bárki elolvasta.
• Egyetlen diák sem olvasta el a könyvet. → A diákok közül senki sem olvasta el.

A Minden diák nem olvasta el a könyvet jelölt szórendű mondatot ne használd e különbség egyértelmű jelölésére: értelmezésében a hanglejtés és a beszélő nyelvhasználata is szerepet kap. A mindenkire külön érvényes tagadást így fejtheted ki: Minden diákra igaz, hogy nem olvasta el a könyvet, természetesebben: Egyetlen diák sem olvasta el a könyvet.

5.2A „csak” hatóköre

A csak értelmezéséhez keresd meg a kiemelt összetevőt: az ahhoz tartozó, szövegkörnyezetben releváns alternatívákat zárja ki.

• Csak Anna olvasta el a regényt. → Anna elolvasta; a szóban forgó többi személy nem.
• Anna csak a regényt olvasta el. → Anna a regényt elolvasta; a szóban forgó más műveket nem.

A tagadás helye is változtat a jelentésen: Nem csak Anna olvasta el a regényt azt jelenti, hogy más is elolvasta; Csak Anna nem olvasta el a regényt szerint a szóban forgó személyek közül egyedül Anna nem olvasta el.

6.Hogyan oldd fel a bizonytalanságot?

A jó átfogalmazás nem pusztán gördülékenyebb: megőrzi a szándékolt jelentést, és kizárja a nem kívánt olvasatot.

1. Írd le külön a lehetséges jelentéseket. Péter a címzett vagy a birtokos? Melyik tárgycsoport régi?
2. Keresd meg az eltérő kapcsolódást. Ugyanaz a rész másik mondatrészhez tartozik, vagy eltérő terjedelmű szerkezetre vonatkozik?
3. Tedd kifejtetté a viszonyt. Ismételd meg a jelzőt, használj pontosabb kifejezést, vagy bontsd ki a szerkezetet mellékmondattal.
4. Ellenőrizd a jelentésváltozást. Nem állítottál-e olyasmit, ami az eredetiben még nem szerepelt?

7.A félreértéstől a nyelvi játékig

A tudatos nyelvi játék először megkönnyíti az egyik olvasatot, majd olyan folytatást ad, amely a másikra irányítja a figyelmet. Az olvasó nem pusztán új információt kap: újraelemzi a korábbi mondatot.

7.1Hagyományos magyar központozási játék

A közismert „A királynét megölni…” szöveg magyar változata ugyanazt a szósort ellentétes értelmű mondatokra tagolja:

Az első olvasat régies szerkezetében a nem kell félnetek a gyilkosságtól való félelmet hárítja el; a másodikban a nem kell közvetlenül a megölni igenévhez tartozik. A végén a nem ellenzem egyetlen tagadó állítás, míg az én nem. Ellenzem. tagolásban a nem az elhagyott értek egyet állítmányt tagadja, az ellenzem pedig önálló mondat. A játék tehát a mondathatárok és a tagadás kapcsolódásának átrendezésére épül.

A hatás megtervezésekor három feltételt ellenőrizz:

• Mindkét olvasat legyen nyelvileg lehetséges. Egy hibás szerkezet utólagos magyarázata önmagában nem jó szerkezeti játék.
• Az első olvasat legyen könnyen hozzáférhető. Ha mindent előre megmagyarázol, elvész az átértelmezés meglepetése.
• A folytatás adjon valódi támpontot. Az olvasó tudja visszakeresni, melyik kapcsolatot értette másként.

Hirdetésben, címben vagy párbeszédes humorban a kétértelműség figyelemfelkeltő lehet. Használati utasításban vagy megállapodásban ugyanez rendszerint javítandó bizonytalanság.

8.Rövid ellenőrzőlista

• Elemzéskor: mutass meg két különböző kapcsolódást vagy hatóköri viszonyt, ne csak két elképzelhető helyzetet.
• Pontosításkor: a kívánt jelentést tedd egyértelművé, fölösleges új állítás nélkül.
• Játék közben: előbb támogasd az egyik olvasatot, majd adj okot az újraelemzésre.
• Értékeléskor: különítsd el a nyelvtani lehetőséget a szövegkörnyezetben valószínű értelmezéstől.