Képzők sorrendje és összetett szóalakok.

1.A sorrend jelentést is szervez

A többszörösen képzett szóban minden újabb képző egy már kialakult alakhoz kapcsolódik. A képzők sorrendje ezért nem pusztán formai kérdés: meghatározza a szó szerkezetét, szófaját és jelentését. Az összetett szóalakok értelmezéséhez a képzést, a szóösszetételt és a jelek, ragok hozzáadását is el kell különítened.

A lecke végére képes leszel:

• lépésekre bontani egy többszörösen képzett szóalakot;
• megállapítani, melyik képző milyen alaphoz kapcsolódik;
• elkülöníteni a képző jelentésbeli hatókörét a teljes szó jelentésétől;
• felismerni a képzők, jelek és ragok tipikus sorrendjét és néhány fontos eltérést.

2.Minden képzőnek saját alapja van

A képzési alap az az alak, amelyhez az adott lépésben képző járul. Ez lehet egyszerű szó, de már képzett vagy összetett szó is. Nem elég tehát a szó legelső tövét megtalálnod: minden lépésnél újra meg kell vizsgálnod az alapot.

Képzési alap	Új képző	Eredmény	A képzés szerepe
hasznos	-ít	hasznosít	Melléknévből igét hoz létre.
hasznosít	-hat	hasznosíthat	Lehetőséget fejez ki; az eredmény továbbra is ige.
hasznosíthat	-ó	hasznosítható	Melléknévi igenevet hoz létre.
hasznosítható	-ság	hasznosíthatóság	A tulajdonságot főnévvel nevezi meg.

A teljes lánc: hasznos → hasznosít → hasznosíthat → hasznosítható → hasznosíthatóság. Ebben az elemzésben a hasznos a kiindulópont; nem szükséges minden feladatban a szó teljes előtörténetét feltárni.

A képzők nem cserélhetők fel tetszés szerint. Kapcsolódásukat az alap szófaja, jelentése és a kialakult nyelvhasználat egyaránt korlátozza. Egy elméletileg értelmezhető képzőlánc ezért még nem feltétlenül alkot természetes köznyelvi szót.

3.A képző hatóköre és a jelentés

A képző hatóköre itt azt jelenti, hogy a képző melyik teljes alap jelentését módosítja. A szó végén álló képző rendszerint nem pusztán a legelső tőhöz, hanem az előtte kialakult egészhez kapcsolódik.

Az alábbi két szó közös alapja az olvas, de a képzési útjuk eltér:

Képzési út	Végső alak	Jelentés
olvas → olvashat → olvasható → olvashatóság	olvashatóság	Az a tulajdonság, hogy valami olvasható; ennek mértéke is lehet.
olvas → olvashat → olvashatatlan → olvashatatlanság	olvashatatlanság	Az az állapot vagy tulajdonság, hogy valami nem olvasható.

Az olvashatatlanság szerkezete: [[[olvas-hat]-atlan]-ság]. A -ság közvetlen alapja az olvashatatlan, nem az olvas.

A szerkezetből kiindulva következtethetsz a jelentésre, de a szövegkörnyezet tovább pontosítja azt. Az olvasható utalhat például jól felismerhető betűkre vagy könnyen követhető megfogalmazásra is.

3.1Két tagolási lehetőség mérlegelése

Összetett alapnál azt is ellenőrizd, hogy a képző az egész összetételhez vagy csak az utótaghoz kapcsolódik-e. A nyelvtani alaknál például kétféle zárójelezést vethetünk fel, de ezek nem egyenértékű elemzések:

Felvetett tagolás	A tagolásból következő értelmezés	Értékelés
[[nyelv-tan]-i]	A nyelvtanhoz kapcsolódó.	Ez felel meg a szó szokásos jelentésének: nyelvtani szabály.
[nyelv-[tan-i]]	A tanhoz kapcsolódó jelentést módosítaná a nyelv előtag.	Ez nem adja vissza a nyelvtani szó szokásos szerkezetét és jelentését.

A második tagolás tehát nem a szó másik bevett jelentését tárja fel. A helyes elemzésben előbb a nyelvtan összetett főnév jön létre, majd ehhez az egészhez járul az -i. A puszta betűsor többféle felosztást engedhet meg, de a képzési alap és a jelentés együtt dönti el, melyik elemzés indokolt.

4.Képzés, összetétel és tőváltozat

A hosszú szó nem feltétlenül tartalmaz sok képzőt. A szóösszetétel két vagy több szót kapcsol össze; a szóképzés képzővel hoz létre új alakot. A két eljárás egymásra is épülhet.

Alak	Szerkezet	Mi történik?
munkahely	munka + hely	Két főnévből összetett főnév keletkezik.
munkahelyi	[munka + hely] + -i	A képző az egész összetett főnévhez járul.
tanulási	[tanul + -ás] + -i	Az első képzés eredménye a második képzés alapja.

A munkahelyi jelentése a munkahelyhez kapcsolódik, nem egyszerűen a helyi jelentését módosítja a munka. A tanulási alakban pedig az -i közvetlenül a tanulás főnévhez kapcsolódik.

Az elemzést tőváltozat is nehezítheti:

• ló → lovas: a ló mellett a képzett alakban a lov- tőváltozat jelenik meg;
• jó → javít → javítás: a jó mellett a képzett alakban a jav- tőváltozat jelenik meg.

5.Hol állnak a jelek és a ragok?

A névszói alakok tipikus sorrendje: tő + képző(k) + jel(ek) + rag. A képző létrehozza az új szót, a jel további nyelvtani jelentést ad hozzá, a rag pedig a mondatbeli kapcsolatát jelöli.

A szépítéseket alak jól mutatja ezt:

Elem	Típusa	Szerepe
szép	tő	A kiinduló melléknév.
-ít	képző	Igét képez.
-és	képző	Főnevet képez.
-k	többesjel	Több szépítést jelöl.
-t	tárgyrag	Tárgyi szerepet jelöl.

A felszíni tagolás szép-ít-és-e-k-e-t: a két kiemelés nélküli e kötőhangzó, nem külön képző.

A tipikus sorrend azonban nem kivétel nélküli. A nagyobbít alakban a nagy-obb-ít sorrendet látjuk: a középfok -obb jele után áll az -ít képző.

6.Elemzési ellenőrzőlista

Ismeretlen, hosszabb szóalaknál kívülről befelé bontsd le a szerkezetet, majd belülről kifelé építsd újra.

1. Válaszd le a ragot és a jeleket, ha vannak: szépítéseket → szépítés.
2. Keresd meg az utolsó képzés alapját: szépítés → szépít.
3. Haladj tovább a választott kiindulópontig: szépít → szép.
4. Ellenőrizd a kapcsolódást és a jelentést minden lépésben: melléknév → ige → főnév.
5. Keresd az összetételt és a tőváltozatot is: munkahelyi, javítás.

A döntő kérdés mindig ez: mihez kapcsolódik az adott képző, és mit hoz létre belőle? A jó elemzés nemcsak felsorolja a toldalékokat, hanem megmutatja a szó felépítésének sorrendjét és jelentésbeli következményeit is.