Igekötők és a cselekvés határpontja.

Az igekötő nem egyszerűen azt jelzi, hogy egy cselekvés „befejeződött”. Kijelölhet elérendő eredményt, térbeli célt, kezdetet vagy időbeli határt. A pontos értelmezéshez az igekötőt, az igét, a tárgyat és a mondatkörnyezetet együtt kell vizsgálnod.

1.Mikor van belső végpontja egy cselekvésnek?

Hasonlítsd össze a két mondatot:

Az írta a jelentést a tevékenységet mutatja be; önmagában nem állítja, hogy a jelentés elkészült. A megírta a jelentést viszont az eredmény elérését is közli.

A telikus, vagyis belső végpontú eseménynek van olyan célja vagy eredménye, amelynek elérésével az adott esemény teljesül. A jelentés megírásánál ez a kész jelentés. Az atelikus eseményleírás nem tartalmaz ilyen végpontot: az úszott például önmagában nem jelöl sem célt, sem teljesítendő távot.

A belső végpont nem azonos azzal, hogy valaki egyszerűen abbahagyja a tevékenységet. Júlia félbehagyhatja az írást anélkül, hogy megírná a jelentést.

2.Milyen határt jelölhet az igekötő?

Az alábbi különbségek konkrét ige–igekötő kapcsolatokra vonatkoznak. Egyetlen igekötőnek sem tulajdoníthatsz minden igével azonos szerepet.

A kijelölt határ	Példa	Mit emel ki?
Létrejövő eredmény	Megírta a jelentést.	A jelentés elkészült.
Elfogyó mennyiség	Megitta a pohár vizet.	Az adott vízmennyiség elfogyott.
Térbeli cél	Bement a szobába.	Átlépte a szoba határát, és bejutott.
Állapotváltozás	Megszáradt a festék.	A festék elérte a száraz állapotot.
Kezdőpont	Elindult a vonat.	Megkezdődött a mozgás.
Időben körülhatárolt tevékenység	Elüldögélt a teraszon egy órát.	Eltelt egy üldögéléssel töltött időszak; nincs külön elérendő eredmény.

A vonat elindulása határátlépés: a nyugalmi helyzetből mozgás lesz. Ez azonban nem jelenti az utazás befejezését. Az elüldögélés pedig körülhatárolhat egy időszakot anélkül, hogy belső célt adna az üldögélésnek.

3.A tárgy és a bővítmények szerepe

A határpontot nem mindig az igekötő hozza létre. A tárgy, a távolság vagy más bővítmény is kijelölheti.

A tárgy mennyisége az eredmény értelmezését is befolyásolja:

• Megitta a pohár vizet: a teljes, megjelölt mennyiség elfogyott.
• Ivott a vízből: valamennyi vizet elfogyasztott, de a mondat nem állítja, hogy az összeset.
• Megírta a jelentés első fejezetét: a fejezet elkészült, nem feltétlenül az egész jelentés.

A határozott tárgy önmagában nem garantálja a végpont elérését: az írta a jelentést mellett természetes az a folytatás, hogy de nem készült el vele. Fordítva is igaz: a megírt egy jelentést határozatlan tárggyal is eredményt fejez ki.

4.Időhatározók mint értelmezési próbák

A mennyi idő alatt? kérdés rendszerint a végpont eléréséhez szükséges időre kérdez rá. A mennyi ideig? a tevékenység vagy állapot időtartamát méri.

Mondat	Az időhatározó szerepe
Két óra alatt megírta a jelentést.	Két óra kellett az eredmény eléréséhez.
Két órán át írta a jelentést.	Két óráig tartott az írás; az elkészülés nincs állítva.
Egy órán át üldögélt a teraszon.	A tevékenység időtartamát adja meg.

Ezek hasznos próbák, de nem mechanikus szabályok. Az időhatározó többféle időviszonyt is kifejezhet.

Ne következtess tehát pusztán egy hosszú időszakot jelölő kifejezésből arra, hogy a mondatban nincs végpont. Lehet, hogy az időszak az események sorozatára vonatkozik.

5.A végpont és annak tényleges elérése

A szerkezetben megjelenő végpont még nem jelenti, hogy a beszélő annak tényleges elérését állítja. Ezt az időviszonyok, a tagadás és a módosító kifejezések is befolyásolják.

A folyamatként bemutatott térbeli mozgásnál ugyanez a különbség fontos:

Éppen ment be a szobába, amikor visszahívták. A mondat a bejutáshoz vezető folyamatot mutatja. Önmagában nem dönti el, hogy az illető végül bejutott-e.

Ezzel szemben a Bement a szobába, aztán visszahívták előbb a bejutást, majd a visszahívást közli.

6.Ellenőrző kérdések a pontos értelmezéshez

1. Mi változik meg? Létrejön valami, elfogy egy mennyiség, elérünk egy helyet, vagy megkezdődik egy folyamat?
2. Mi jelöli ki a határt? Az igekötő, a tárgy, egy bővítmény vagy ezek együtt?
3. Belső célról vagy puszta időbeli lezárásról van szó? Az elkészült jelentés eredmény; az egyórás üldögélésnek nem szükségszerűen van ilyen eredménye.
4. Állítja-e a mondat a határ elérését? Figyelj a tagadásra, az időre, a folyamatként való bemutatásra és az olyan szavakra, mint a majdnem.

A lényeg: az igekötő a teljes szerkezettel együtt jelöli ki az esemény határát; a mondatkörnyezetből derül ki, hogy ezt a határt elértnek mutatjuk-e be.